Drága Olvasóim! Sajnálom ,hogy ennyit kellett várnotok az első részre, én magam sem tudom igazán elmagyarázni ,hogy miért nem írtam meg eddig.De most bepótolom.
Mint láthatjátok a Desing át lett alakítva, ami nekem nagyon tetszik és ezúton is szeretném megköszönni Elienek!
Mielőtt bárki is azt hinné, aki idetéved ,hogy ez a blog az American Horror Story-hoz kapcsolódik, ki kell ,hogy ábrándítsam.
Igaz, a karakterek egyeznek, de teljesen más történetben fog játszódni az életük.
Köszönöm szépen a 3 feliratkozót, a kommentelést és a pipálásokat!
Nyugodtan hagyjatok magatok után nyomot!Jó olvasást!
Dorina.Xx
xxx
Próbáltam kinyitni a szemeimet, de azonnal vissza is csuktam őket, mikor a vakító fény elhomályosított mindent körülöttem.
A fejem rettenetesen sajgott és émelyegtem.Nem tudtam hol vagyok és mégis miért éreztem ennyire rosszul magamat.Felnyomtam magamat a kemény ágyról, szépen, egyenletesen próbáltam venni a levegőt.Mikor úgy éreztem ,hogy teljesen stabil helyzetben vagyok, kinyitottam a szemeimet.Pislogtam párat ,hogy hozzá szokjak ehhez a nagy fehérséghez, ami az egész teret körbefogta.
Összeráncoltam a szemöldökömet és pillantásomat körbevezettem az egész szobán.A francba, megint kórházba kerültem.
Próbáltam megőrizni a nyugalmamat és nem elkezdeni ordibálni, meg káromkodni.A tegnap este teljesen homályos volt számomra, képszakadás az egész.Azt sem tudom kikkel voltam, mit csináltunk, mennyit ittam, mennyit szívhattam..
Észrevettem ,hogy a táskám egy széken hever.Leszálltam az ágyról és mezítláb odalépdeltem.Kivettem belőle a cigarettás dobozt és kihúztam egy szálat.Meggyújtottam, odamentem az ablakhoz, kinyitottam és csak bámultam a várost, ami elém tárult.Kicsit legalább kiszellőztettem a fejemet és nem akartam már összeesni a rosszullétem miatt.
Kicsit elmerengtem, nem vettem észre ,hogy valaki bejött a szobába.Tengelyem körül megfordultam és egy igen komoly férfivel találtam szembe magamat.A csikket összenyomtam és kidobtam az ablakon, majd becsuktam.
Várakozóan nézett rám, nem szólt egy szót sem.Leültem az ágyamra és farkasszemet néztem vele.Semmi kedvem nem volt neki a jó pofit vágni, csak minél előbb kiakartam jutni, ebből a szaros épületből.:
-Nos, lenne magához egy-két kérdésem..Nem érzi rosszul magát?
-Nem.-hazudtam.
-Saját felelősségre elengedhetem.De ahogy végignézek magán, nem látom azt ,hogy minden rendben lenne magával.Az éjszaka során eszméletlenül hozták be a rendőrök.
-Nem érti? Jól vagyok.-már húztam is fel a cipőmet és magamhoz vettem az összes, további cuccomat.
-Rendben.Egy-két papírt alá kell írnia, aztán mehet is.-kiléptem az ajtón, elintéztem minden idézőjeles, fontos dolgot és mentem is el.
Nem volt nálam pénz, így nem tudtam magamnak taxit hívni, kénytelen voltam a gyaloglásra.
Nem sokszor szoktam sétálni, de most kifejezetten jól esett, megnyugtatott.
Mentem volna tovább, amikor éreztem ,hogy valaminek, vagyis inkább valakinek nekiütközöm.:
-A francba.Legközelebb figyelhetnél...-de nem tudtam folytatni.Fejemet felemeltem és egy göndör, bozontos hajó, igézően sötét szemű sráccal találtam szemben magamat.Szó szerint, elállt a lélegzetem.
-Öhmm, rendben.De, nem gondolod ,hogy emiatt nem kéne a fejemet leharapnod?-mosolyodott el.
-De igaz.Bocsi.-megráztam a fejemet és zavarodottságomban elnevettem magamat.
-Semmi baj.Kyle.-nyújtotta a kezét.
-Zoe.-fogtam meg a kezét.
-Hát, örülök ,hogy láthattalak, Zoe.Remélem még találkozunk.-kezemet elengedte és utoljára rám pillantott.Olyan furcsa volt, amikor rám nézett.Mintha olvasott volna a gondolataimban, mintha ismerne.
Próbáltam kiverni a fejemből ezt az egészet, és folytattam tovább az utamat.
xxx
Ültem a kanapén és nyomkodtam a távirányítót.Semmi értelmeset nem találtam a tévében, ami leköthetett volna, és ez bosszantott.Inkább kikapcsoltam és elfeküdtem kényelmesen.Merengve néztem a falat és közben dobáltam a távirányítót.Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, azt a bizonyos Kyle nevű srácot.Kicsit megijesztett a viselkedésével, de egyben fel is keltette a figyelmemet."Remélem még találkozunk!"-ezt meg mégis mire értette?
Nem tudom hol lakik, a telefonszámát sem tudom..Érdekes..
Összerezzentem, mikor csörögni kezdett a telefonom.Odamentem érte, és nyugodt szível fújtam ki a levegőt.:
-Szia csajszi!Na, ma este megint partizunk?Ugye nem hagyod ki?-hallottam a vonal másik végéről, a legjobb barátnőm, Amanda hangját.
-De, kivételesen kihagyom.
-Mi?-háborodott fel.Mindig elmentem vele bulizni.Soha, egyetlenegy alkalmat sem hagytam ki.Biztos ,hogy szarul esett neki, de valahogy olyan érzésem támadt ,hogy ma este jobb ha egyedül maradok.Meg az állapotom sem volt még teljesen stabil.
-Jó hallottad, nem megyek.Nem magyarázkodom.Szia!-és letettem.Tudom ,hogy most teljesen berágott rám, de tényleg jobbnak éreztem így.Ha ezt nem tudja elfogadni, akkor sajnálom.
Az ablaktól kis koppanásokat hallottam.Biztosan csak képzelődőm, gondoltam.De, nem akart megszűnni.
Odamentem és kinyitottam, lenéztem és nem akartam hinni a szememnek.
Egyszerre fogott el a boldogság és a szorongás is.Mit kereshet itt.
Lefutottam a lépcsőn és vonakodva kinyitottam az ajtót.Egyből kérdőre vontam.:
-Te mégis mit keresel itt?
-Gondoltam meglátogatlak.-húzta vigyorra a száját...
